2013. december 24., kedd

Mele Kalikimaka & Hau'oli Makahiki Hou!

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánunk!


2013. november 29., péntek

Hálaadás hawaii pulykával

A tavalyi Hálaadás volt az első alkalom, hogy mi is sült pulykával ünnepeltük ezt a tipikus amerikai ünnepet, idén pedig úgy döntöttünk, ha már egyszer Hawaiin vagyunk, akkor hawaii módra készítjük el a húst és ananászos pulykamellet sütöttünk.
Ilyenkor a boltok húsos polcai tömve vannak egész pulykákkal, de szerencsére lehet azért kapni kisebb pulykaalkatrészeket is, például mellfilét csinos másfél kilós kiszerelésben. Nekünk pont megfelelt. Ezen felül szükség volt még ananászra, valami trappista-szerű sajtra, tejszínre, némi sóra és borsra. Először megsóztuk és megborsoztuk a húst, majd kevés olajon egy tepsiben sütőbe raktuk. Amikor már nagyjából félig megsült, leöntöttük egy kis tejszínnel, ráhelyeztük az ananász darabkákat, végül rászórtuk a reszelt sajtot és mintegy negyed órára visszatettük még sülni. Krumplipürével tálaltuk, desszertnek pedig kókuszkockát készítettünk, utána pedig hálát adtunk mindezért

2013. november 27., szerda

Az ananász felvágása

Az ananász ugyan eredetileg Dél-Amerikából származik, mára azonban Hawaii egyik jelképévé vált, köszönhetően James Dole ültetvényeinek, amelyek Hawaiit egykoron a világ ananász-fővárosává tették. A szigeteken a mai napig nagy népszerűségnek örvend ez a gyümölcs. A klímának köszönhetően ráadásul egész évben terem, így mindig lehet frissen fogyasztani. A friss gyümölcs ízét, zamatát természetesen meg sem közelítheti a befőtt ananász. Mi is rendszeresen szoktunk venni és többnyire nyersen esszük, de időnként hawaii pizzát is szoktunk készíteni a segítségével (sonka, ananász, sajt).
Az ananász felvágására többféle módszer létezik, pedig szerintem felesleges túlbonyolítani, hacsak nem dekorációnak szánja az ember. Mi úgy szoktuk csinálni, hogy először levágjuk az alját és a tetejét, majd hosszában hat szeletre aprítjuk. Ezután kivágjuk a középső, kemény részt, majd a külső „héját” is levágjuk, végül felaprítjuk, így apró trapézformájú darabok keletkeznek. Egy 2-3 kg-os ananászból nagyjából a fele marad meg, ezt mi többnyire két napig szoktuk enni. Elvileg az ananász ugyan kissé savanykás ízű lenne, de itt Hawaiin olyan édes, hogy nem tudnánk egyszerre megenni egy egészet.
S, hogy meg lehet-e unni? Nem hiszem

2013. október 21., hétfő

Aiea-hegygerinc

Mióta Gábor befejezte az albatroszok fényképezését, főleg a hawaii esőerdőkre fókuszál és a hétvégén engem is elvitt egy ilyen dzsungeltúrára. A jóval nehezebben járható Waahila-hegygerinc helyett egy könnyebb túrára mentünk az Aiea-hegygerinc mentén, ami a Keaiwa Heiau Állami Parkban található. A hétvége ellenére nem voltak sokan az erdőben. Itt ugyanis csak egyetlen ösvény van, ami viszont közel nyolc kilométer hosszan vezet az esőerdőben, amire nem sokan vállalkoznak. Mi azonban bevállaltuk és nagyon is jól tettük, hiszen gyönyörű, változatos esőerdőben sétálhattunk. A hegygerinc a Halawa-völgy mentén halad és némely tisztásról jól látható a völgy és a völgyben kanyargó autóút is, ami a sziget keleti felére vezet át a Koolau-hegységen keresztül (ugye milyen könnyen megjegyezhető neve van itt mindennek? ). Az ösvény végigjárása nagyjából három órát vett igénybe és kellemesen fárasztó volt.

2013. október 8., kedd

Új cikk a TermészetBÚVÁRban: A Kaena Point

A TermészetBÚVÁR idei ötödik számában megjelent egy négy oldalas cikkem, ami a Kaena Point természeti szépségeit igyekszik bemutatni, elsősorban a madárvilágra fókuszálva. Az írást természetesen a saját fotóim illusztrálják. A magazin kapható az újságárusoknál, vagy akár digitális formában is elérhető a Digitalstand, illetve a Dimag weboldalain.

2013. szeptember 27., péntek

A leghosszabb bejegyzés

Azok kedvéért, akik szeretik a hosszú blogbejegyzéseket, íme itt az eddigi leghosszabb

Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Sequoia Nemzeti Parkban.

2013. szeptember 25., szerda

Az óriások földjén

Miután elhagytuk Los Angelest és Dél-Kaliforniát, a pénteki napot az óriás mamutfenyők erdejében töltöttük. Az óriás mamutfenyő kizárólag Kalifornia hegyvidékein fordul elő. Legnagyobb állománya a Sequoia Nemzeti Parkban található, mi is itt találkoztunk velük. Az óriás mamutfenyőnél ugyan léteznek magasabb fák, hiszen ezek „csak” 70-90 méter magasra nőnek, de ezek a legnagyobb átmérőjűek, némelyikük 10 méternél is vastagabbra hízott az évezredek során.
A Sequoia Nemztei Park a Sierra Nevada hegy nyugati oldalában található. A legismertebb része az Óriás Erdő (Giant Forest), ami kétezer méteres magasságban található. Már az oda vezető út is lenyűgöző tájakon vezet, de persze az igazi látványosságok akkor kezdődtek, amikor beléptünk az óriások erdejébe. Amerre csak néztünk, mindenhol hatalmas fák, és ahogyan az Amerikában lenni szokott, rengeteg turista. Az erdőben számtalan ösvényen lehet sétálni a mamutfenyők árnyékában. Mi is jó néhány túra utat bejártunk, habár a nagy tömeg miatt a nemzeti park két látnivalójáról is lemondtunk. Az egyik a Moro-szikla, ami egy hatalmas gránittömb a hegy tetején, a másik pedig az Alagút-rönk, ami egy kidőlt mamutfenyőbe vájt alagút, ami alatt akár autóval is át lehet hajtani. A park legnagyobb látványossága azonban a Sherman tábornokról elnevezett fa, ami a világ legnagyobb élőlénye. A fa teteje ugyan már elszáradt, ezért nem nő tovább, 84 méternél megállt, viszont folyamatosan vastagszik, jelenleg 11 méter az átmérője a tövénél. A rönk térfogata kb. 1500 m³, a fa becsült tömege nagyjából 2000 tonna. Lenyűgöző számok. A General Sherman fához vezető úton macskakövekből kirakták a fa alaprajzát is, hogy jobban el lehessen képzelni a méretét. Természetesen ennél a fánál voltak a legtöbben, ezért a fotók elkészülte után gyorsan továbbálltunk. Itt döntöttük el, hogy a Moro-sziklát és az Alagút-rönköt kihagyjuk és inkább bevetettük magunkat az erdő, turisták által kevésbé járt ösvényeire. Mindenképpen megérte, hiszen itt találkoztunk a világ második legnagyobb fájával, az Elnökkel (The President). Ez az egyik legidősebb mamutfenyő a Földön, hiszen több, mint 3000 éves és minden bizonnyal a világ legszebb fája.

2013. szeptember 22., vasárnap

Los Angeles

Az elmúlt héten néhány napra elhagytuk a Hawaii szigetvilágot. Az úti cél Kalifornia volt. Szerdán késő este szálltunk le Los Angelesben, gyorsan felvettük a kocsit az Enterprise-nál, majd elmentünk egy motelbe és már alig vártuk a másnapot. Csütörtökön délelőtt aztán végre körülnéztünk az Angyalok városában, pontosabban annak leghíresebb városrészében, Hollywood-ban. Itt természetesen minden a filmekről szól. A városnegyed legismertebb része a Hírességek sétánya, az a hely, ahol mindenki lehajtott fejjel mászkál, hogy a járdán elhelyezett hírességek csillagait fürkéssze. Mi is sétálgattunk egy kicsit a sétány központi részén, majd felmentünk a Lake Hollywood Parkba, hogy meglegyen a kötelező fotó a város jelképéről, a hegy oldalában elhelyezett óriási Hollywood feliratról is.
Los Angeles hatalmas városából ennyi elég is volt nekünk és délután nyugisabb vidékek felé vettük az irányt, hogy egy kis családlátogatást is beiktassunk Jociéknál, Thousand Oaks kellemes kis városában. Innen még leugrottunk Malibura, aztán észak felé fordultunk és gyönyörű kaliforniai tájakon autózva igyekeztünk az elsődleges úticélunk felé, az óriások földjére, ez azonban már egy másik történet lesz...

2013. augusztus 31., szombat

Waahila-hegygerinc

Hawaiiról mindenkinek elsősorban a homokos tengerpartok jutnak eszébe, pedig a szigetek közepén erdővel borított hegyek is találhatók. Legtöbbször elég nehezen járható túra-utakon lehet csak a hegyekbe jutni, ezért aztán többnyire kevésbé ismertek Hawaii ezen látnivalói. Az egyik ilyen útvonal a Waahila-hegygerincen fut végig, ami a Koolau-hegységben található. Ez a hegygerinc Honolulu sűrűn lakott városából emelkedik ki. Mint minden hegyet errefelé, úgy általában ezt is sűrű felhőzet borítja, szerdán azonban meglepő módon szinte teljesen felhőmentes volt a hegy, ezért "gyorsan" fel is mentem a hegygerinc csúcsára. A terep helyenként igencsak nehéz, így néhány elszánt túrázón kívül nemigen lehetett emberekkel találkozni. A gerinc két oldalát esőerdő borítja, ez azonban csak egyfajta másodlagosan nőtt, ligetes erdő, hiszen a hawaii esőerdők értékes fáit évszázadokkal ezelőtt kitermelték. A megmaradt fafajok egyik legszebbike az ohia lehua, amely gyönyörű piros virágokat növeszt. Számos madár és rovar táplálkozik a virágaikban termelődő édes nektárból. Sajnos az őshonos hawaii madarak manapság már nagyon ritkák az erdőkben, mivel fokozatosan kiszorítják őket a betelepített madárfajok, mint amilyen a japán pápaszemes madár. Ezt a madarat 1929-ben hurcolták be Oahu szigetére és azóta a sziget leggyakoribb madarává vált. Habár madarászként nem volt igazán sikeres ez az út, a tiszta, felhőmentes látványért mindenképpen megérte felmászni.

2013. július 31., szerda

The Cure koncert

Történelmi esemény történt tegnap Honoluluban, a The Cure először adott koncertet Hawaiin a közel négy évtizede tartó pályafutása alatt. Mi ugyan egy kicsit fiatalabbak vagyunk, mint a zenekar, de én már legalább két évtizede vártam, hogy élőben láthassam Robert Smith-t és zenekarát. A találkozás remekül sikerült, hiszen olyan három órás műsort adtak a fiúk, amit örökre emlegetni fogunk. Robert természetesen szörnyen nézett ki, ahogyan az el is várható tőle, és ami még természetesebb, szörnyen jól is szólt, még ha ez a lenti videón nem is feltétlenül jön át, a hangulat viszont remélem, annál inkább. Nem meglepő, hogy a hosszú pályafutás összes fontos dala elhangzott a koncerten, amelyekből csak néhányat szeretnék kiemelni, a teljes setlist ide kattintva elérhető. Az előadás három jól elkülöníthető szakaszra oszlott. Az első részben játszották el a zenekar legnagyobb slágereit, többek között elhangzott a Lovesong, a Just Like Heaven, a Pictures of You, a Fascination Street, a Sleep When I’m Dead és persze a Friday I’m in Love is. A középső részben a sötét hangulatú, melankolikus daloké volt a főszerep, mint amilyen a One Hundred Years és a Disintegration, aztán a második visszahívás után újra belelendültek és néhány játékos dallal fejeződött be a koncert: The Caterpillar, Close to Me, Why Can’t I Be You?

2013. június 30., vasárnap

Ritkuló blogbejegyzések

Több olvasónknak is feltűnt, hogy az utóbbi időben kissé megritkultak a blogbejegyzések. Ennek oka, hogy mostanság nem csak a hétköznapok telnek munkával, hanem gyakran a hétvégéken is dolgozunk. Ha pedig akad némi szabadidőnk, akkor általában nem sok kedvünk van kimozdulni az amúgy is nehezen elviselhető forgalomba, ami hétvégén még a szokásosnál is rosszabb itt a szigeten. Néha azért eljutunk strandolni, ha az időjárás engedi, de egy-egy ilyen esemény nem ér meg egy posztot. Mivel a blogból nem akarunk szakmai blogot csinálni, így aztán a korábban jellemző heti egy-két bejegyzésre ezután már nem lehet számítani. Persze, ha valami említésre méltó dolog történik, arról majd igyekszünk beszámolni, tehát továbbra is érdemes lesz rendszeresen visszalátogatni. Addig is, ha valaki kíváncsi a természetfotós kalandjaimra Hawaiin, akkor a fotós blogomban (angolul) olvashat róluk, sok egyéb téma mellett.

2013. június 2., vasárnap

Egy kis tudomány

A héten az egyik hawaii tévécsatorna készített egy rövid anyagot a munkacsoportunk munkájáról. A videóban a csoportvezető beszél arról, hogy egyes természetben előforduló anyagokkal (növényekből, illetve tengeri élőlényekből kinyert vegyületekkel) milyen eredményeket sikerült elérni a rákos sejtek kezelésében. A videóban egy pillanatra én is feltűnök kb. 50 másodpercnél
Amióta bemutatta az anyagot a TV, az emberek nagyon segítőkészek próbálnak lenni, pénteken például kaptunk egy dobozzal a videóban is szereplő földicseresznyéből (poha berry), hogy így is segítsenek nekünk. Igazából a növényi anyagok izolálását az egyetem Nagy Szigeten lévő kampuszán dolgozó vegyészek végzik, de azért kedves gesztus.

2013. május 14., kedd

Hawaii nyelvlecke 7.

Korábban már többször is utaltunk rá, hogy mit jelent a kama’aina kifejezés és, hogy milyen előnyökkel jár Hawaiin kama’aina-nak lenni, így ideje megismerkedni a kifejezés pontos jelentésével. A szó két részből áll, a kama gyermeket jelent, míg az aina szárazföldet, ami jelen esetben természetesen Hawaiira értendő, így a kama’aina szó szerinti jelentése a föld gyermeke, azaz olyan ember, aki Hawaiin született. Manapság azonban már mindenkire használják, aki Hawaiin él és hivatalosan is szigetlakóvá vált. A kama’aina ellentéte pedig a malihini, ami külföldit, idegent jelent, tehát mindenkit, aki nem hawaii lakos.

2013. május 6., hétfő

Filmajánló: Kon-Tiki

Néhány éve olvastam Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon című könyvét, de Balogh János rádiós műsorainak köszönhetően, már gyerekkoromban ismerős volt számomra a norvég utazó története. Heyerdahl Óceániában dolgozó zoológus volt, aki később a néprajz felé fordult és a polinéz szigetek benépesülése kezdte érdekelni. A többi néprajzkutatóval ellentétben, ő úgy hitte, hogy Óceániát nem Ázsia irányából népesítették be, hanem Dél-Amerika felől. Ellenzői leginkább azzal érveltek, hogy a dél-amerikai népek nem rendelkeztek hajókkal, csak tutajjal, azzal pedig nem lehetett eljutni a nyílt óceánon át a távoli szigetekre. Ekkor Heyerdahl úgy döntött, hogy bebizonyítja, el lehet jutni egy tutajon Dél-Amerikából Polinéziába. Öt társával vágott neki a veszélyes expedíciónak, amely végül látványos sikerrel zárult és impozáns cáfolatot adott a dél-amerikai benépesülés ellenzőinek akkori legfőbb érvére. Mindezek ellenére, Heyerdahl elmélete valószínűleg hibás, ma már DNS-vizsgálatok is azt mutatják, hogy a polinézek ősei minden bizonnyal Ázsiából származnak, de persze az nem zárható ki, hogy kis mértékű dél-amerikai betelepülés is létezett. Akárhogyan is, Heyerdahl tette mindenképpen példaértékűnek tekinthető és máig a legnagyobb felfedezők között tartják számon a norvég tudóst.
Az ő és a társai történetét meséli el a Kon-Tiki című film, amit a hétvégén mi is megnéztünk. Aki szereti a látványos kalandfilmeket, életrajzi ihletésű történeteket, annak mindenképpen ajánlott.

2013. április 30., kedd

Strandkalandok

A kulturális és a vadonbeli kalandok mellett természetesen Hawaii legnépszerűbb kikapcsolódására, a strandolásra is jutott idő a testvéremékkel. Az időjárással ugyan nem volt mindig szerencsénk, de azért jó pár strandot sikerült megmutatni és kipróbálni. A híres Waikiki strandon túl eljutottunk nyugisabb partokra is, melyekből kettőt érdemes kiemelni. Az egyik ilyen strand a Bellows Beach a keleti parton. Annak ellenére, hogy talán a legjobb strand Oahu szigetén, turisták alig jutnak el ide. A strand egy katonai gyakorlótelepen található és általában le van zárva, csak hétvégén látogatható. A másik szuper strand a búvárkodásra is használt Hanauma-öböl. Itt sincs nagy tömeg, mivel ide csak korlátozott számban engednek be embereket. Azon kevés strand egyike, ahol van belépődíj, legalábbis a turistáknak, mert nekünk, kama’aina-knak ingyenes. A part nagyon rendezett, mindenfelé pálmafák találhatók, a víz nagyszerű, lehet halak között is úszkálni, a látvány pedig igazán lenyűgöző.
Összességében nagyszerű volt ez a két hét Lindával és Atival, akik sok-sok élménnyel lettek gazdagabbak Hawaiin és természetesen mi is nagyon jól éreztük magunkat velük.

2013. április 29., hétfő

Vadkalandok

A Hawaii-szigeteket a kulturális érdekességein túl, főként a természeti adottságai miatt érdemes meglátogatni és szerencsére az elmúlt két hétben bőven akadt látnivaló a vadonban is a vendégeink számára. Természetjáró útjaink során bejártuk a szigetet keresztül-kasul. Felmentünk a Diamond Head csúcsára, ahonnan nagyszerű rálátás nyílik a sziget keleti és déli partjaira. Kimentünk a sziget legnyugatibb pontjára, a Kaena Pointra, ahol az albatroszokon túl, sikerült találkoznunk a ritka hawaii barátfókával és a bálnákat is volt szerencsénk megfigyelni. Meglátogattuk a teknősök kedvenc pihenőhelyét és három napozó teknőssel is találkoztunk. Az egyik napon egy esőerdei túrára is elmentünk, ahol megfigyeltük az egyébként Magyarországon is honos vízityúknak egy olyan alfaját, ami csak a Hawaii-szigeteken fordul elő. Ez a bennszülött alfaj nagyon ritka, a védelmére sok energiát fordít a hawaii természetvédelem. Annak érdekében, hogy a víz alatti élővilág se maradjon ki, elmentünk Oahu kedvenc merülőhelyére, a Hanauma-öbölbe. Ez az öböl egy félig elsüllyedt vulkáni kráter, melynek aljzatán csodálatos korallzátony alakult ki. A zátony sziklái gazdag élővilágnak adnak otthont, így az itt búvárkodók rengeteg halfajjal találkozhatnak. Hogy meg tudjunk örökíteni néhány trópusi halat, vettünk egy egyszer használatos víz alatti filmes fényképezőgépet, amivel éles képet ugyan nem nagyon lehet készíteni, különösen a víz alatt nem, de jó móka volt újra filmre fotózni és azért sikerült néhány remek emlékképet is készíteni, nem csak a víz alatt, hanem a strandolásainkon is, de erről majd legközelebb.