Az Oroszlánkirály Hawaiin

Az Oroszlánkirály mostanra minden idők legsikeresebb Broadway előadása lett. 1997-ben mutatkozott be először és New York-on kívül is számos helyen ért el sikereket. Még 2011-ben nekünk is volt szerencsénk látni, mégpedig a „szülőföldjén”, a Broadwayen. A darab nagyon látványos és szórakoztató volt, ezért most kihasználtuk a lehetőséget és itt Honoluluban is megnéztük az előadást, hiszen januártól márciusig itt turnéznak. Természetesen nem az eredeti szereplőgárdával, hiszen a műsor továbbra is heti nyolc előadással megy a New York-i Minskoff Színházban. Ide a turnégárda jött el, ami cseppet sem tűnt gyengébbnek a Broadway féle szereposztástól. Az előadás a Neal Blaisdell Center koncerttermében volt, amit nagyon jól felkészítettek a műsorra és a látvány semmivel sem maradt el a broadway-i előadás színvonalától. Mindenképpen megérte másodszor is megnézni és meglehet, hogy nem is utoljára láttuk.

Két év

Két éve érkeztünk Hawaiira. Habár eredetileg csak egy évre terveztük a maradást, ezt később meghosszabbítottuk újabb egy évvel. Most ez is letelt és úgy tűnik, hogy még tovább maradunk.
A mostani hosszabbítással új vízum is jár, mivel a korábbi J típusú vízumunkat, amit általában ösztöndíjas kutatóknak szoktak kiállítani, csak öt évig lehet megkapni és bizony már öt éve, hogy az USA-ban vagyunk. Az új vízum egyfajta munkavállalási vízum, egészen pontosan H1-B típusú, amit három évre kaptunk meg. Abban azonban korántsem vagyunk biztosak, hogy ezt a három évet ki is töltjük itt Hawaiin ☺

Teknősles az északi parton

A múlt év végén, a megmaradt szabadnapokat felhasználva valódi „téli-szünetünk” volt, pont, mint diákkorunkban, leszámítva persze a trópusi időjárást. Az idő nagy részét ünnepléssel töltöttük, de azért volt alkalmunk némi kirándulásra is. A Hanauma-öbölben való búvárkodáson kívül ismét teknősnézőbe mentünk a sziget északi partjára. Tavaly már meglestük őket a legismertebb pihenőhelyükön, de ezt a helyet a turisták is jól ismerik és sajnos a tömeg miatt akkor éppen nem jöttek partra az állatok. A helyiek azonban ismernek sokkal jobb teknősleső helyeket is, amit a turisták hada még nem fedezett fel. Gábor egyik ismerőse megosztott velünk néhány ilyen helyszínt, ezek egyikére látogattunk el az év utolsó előtti napján. Ezen a partszakaszon valóban alig akadt ember, szinte csak a helyiek járnak ide, így láttunk is két napozó teknőst a parton, valamint három másikat, amint a sekély vízben legelték a kövekről a moszatokat. Mivel erre nem nagyon járnak turisták, így a pihenő teknősöket nem szükséges körbekeríteni, ami megfelelő fényképezési körülményeket biztosított. Ki is használtuk a lehetőséget és körbefotóztuk a teknősöket, majd a parton olvasgatva és a lemenő nap fényében sütkérezve elbúcsúztunk az óévtől.

Hanauma Bay

Tavaly áprilisban, amikor a testvéremék meglátogattak minket, már voltunk a sziget legkedveltebb merülőhelyén, a Hanauma-öbölben. A „téli-szünetet” kihasználva ismét ellátogattunk ide, ezúttal azonban már a kis fényképezőgépünk társaságában, amire sikerült szerezni egy vízálló tokot, így némileg javultak az esélyeink a jobb képek készítésére is.
A víz alatti fotózás azonban kemény móka. Nem csak, hogy a fény mennyisége és a minősége tér el a felszínen megszokottaktól, de általában az ember is sokkal esetlenebbül mozog a víz alatt, különösen a halakhoz képest. Persze van egy viszonylag egyszerű módja a víz alatti világ megfigyelésének, a sznorkelezés. Ilyenkor az ember a víz felszínén úszik, fejét a vízbe teszi és egy pipa segítségével tud levegőt venni. Az első ilyen próbálkozásom során, ami tíz éve volt a Vörös-tengeren, azonban rájöttem, hogy a felszíni úszkálás nem nekem való, én jobban szeretek lemerülni a halak közé. Azóta sem használtam pipát, így többnyire úszószemüvegben szoktam „búvárkodni”. A fotózás miatt egyébként is érdemes lemerülni, hiszen a halak fentről nem túl mutatósak, cserébe még állandóan mozognak is, egy pillanatra sem állnak le, ami cseppet sem könnyíti meg a fotózásukat.
A Hanauma-öböl leggyakoribb halai a különféle doktorhalfajok. Ezek a különösen szép, színes halak általában nagyobb csapatokban táplálkoznak a sziklákon növő algákkal. Legtöbbször a fegyenc doktorhallal lehet találkozni, nem nehéz kitalálni, hogy miről kapta a nevét. Fotózni persze őt sem könnyű, hiszen nem túl nagy és pillanatok alatt képes eltűnni a keresőből. A nehézségek ellenére, jól szórakoztunk az öbölben a múlt év végén, remélhetőleg idén is lesz még rá lehetőségünk.