2014. március 31., hétfő

Kutatás a sárga gyapjasmadár után

Az ökológusok számára az óceáni szigetek világa leginkább az egyedi, sehol máshol nem élő, úgynevezett bennszülött élőlények miatt érdekes. Mivel a Hawaii-szigetek a Föld legizoláltabb szigetlánca, itt különösen sok bennszülött faj található, vagy legalábbis egykoron rengeteg ilyen élőlény élt a szigeteken. Mind közül a legérdekesebbek kétségkívül a hawaii gyapjasmadarak. Ez az egész madárcsoport csak a Hawaii-szigeteken található meg, sőt az egyes szigeteknek is megvannak a maguk gyapjasmadarai. Ez a nagy változatosság egy évmilliókkal ezelőtt idetévedt pintyfajból alakult ki, amelyből az új élőhelyekhez alkalmazkodva, több mint ötven különféle madárfaj fejlődött ki az idők folyamán. Sajnos a madarak nagy része mára kihalt és a fennmaradt fajok túlélése is bizonytalan. A legfőbb gondot a behurcolt élőlények okozzák, a patkányok, a mongúzok, a számtalan betelepített madárfaj és különösen veszélyesek a szúnyogok, amelyek a madármalária vírusát hordozzák. A madármalária ellen az őshonos hawaii madaraknak ugyanis nincs ellenálló képességük, emiatt a hawaii gyapjasmadarak ma már csak a magasabb hegyek erdeiben élnek, ahol a vérszívók nem fordulnak elő. Mivel Oahu szigetének természeti állapota a leginkább leromlott, így itt él a legkevesebb, mindössze három gyapjasmadárfaj. Ezek legkülönlegesebbike az Oahu amakihi, amit magyarul sárga gyapjasmadárnak szoktak hívni. Ahogyan a hawaii neve is sejteti, ez a madár csak és kizárólag Oahu szigetén él.
Nem tagadom, ez a madárcsoport volt az egyik oka, amiért Hawaiira vágytam, és mint azóta kiderült, szerencsés vagyok, hogy éveket tölthetek Oahun, hiszen az egyszeri látogatónak nem sok esélye van, hogy alaposabban megismerje ezeket a ritkaságokat. Jómagam először mintegy másfél évvel ezelőtt indultam el a gyapjasmadarak keresésére. A helyszín a Koolau-hegység egyik gerince volt. Azt már korábbi olvasmányaimból tudtam, hogy a madarak kedvenc tápláléka az ohia lehua nevű fa vörös virágainak nektárja, így ezek felkeresésére koncentráltam. Szerencsém volt, ugyanis az első terepszemlén máris találkoztam egy amakihivel. Legközelebb már fotófelszereléssel vágtam neki a nehéz hegyi túrának abban a reményben, hogy képeket is készíthetek a madárról. A szerencse ezúttal azonban elkerült, ahogyan az ezt követő majd’ másfél évben minden alkalommal, amikor bevetettem magam a hegyi esőerdőkbe. Hiába próbálkoztam a Koolau-hegy több részén is, így a Waahila-hegygerincen és az Aiea-hegygerincen, nem sikerült fényképet készítenem a madarakról. Néhányszor ugyan találkoztam gyapjasmadarakkal, de a fotózásukra nem volt lehetőségem. Az eltelt időben azonban a megfigyelések során elegendő tapasztalatot gyűjtöttem a madarak viselkedéséről, és végül idén februárban elkészítetettem az első képemet egy hawaii gyapjasmadárról, egy fiatal tollruhás amakihiről. Pár héttel később aztán egy gyönyörű, felnőtt hím amakihit is le tudtam fotózni. Nem állítanám, hogy ezek a legjobb madárfotóim, de én nagyon örülök ezeknek is, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy sikerült lefényképezniük az Oahu amakihit.