2016. április 29., péntek

Hawaii: a kihalások szigetei

A legtöbb ember úgy hiszi, hogy Hawaii maga a földi paradicsom, aranyló tengerpartokkal, kristálytiszta vízzel és a szigetek közepén elterülő, különleges növényekben és vadállatokban gazdag, sűrű esőerdőkkel. Ez a paradicsomi kép olyan mélyen él az emberekben, hogy a legtöbben nem is hinnék, hogy milyen is Hawaii a valóságban.
Hawaii a legelszigeteltebb világ a bolygónkon, ahol egykoron az élőlények 90%-a úgynevezett bennszülött fajokból állt. Erre a legismertebb példát a hawaii gyapjasmadarak szolgáltatják, ez az egész  madárcsoport ugyanis csak a Hawaii-szigeteken található meg. Kialakulásuk a többi hawaii élőlénnyel együtt több millió éves elszigetelt törzsfejlődésnek az eredménye. A különleges élővilágának köszönhetően réges-régen Hawaii valóban földi paradicsom volt. Ez a paradicsomi állapot egészen addig tartott, amíg az első emberek ide nem érkeztek nagyjából 1500 évvel ezelőtt. A polinézek kolonizációja ugyanis igazi ökológiai katasztrófa volt Hawaii számára. A betelepülők kíméletlenül vadásztak a hawaii madarakra, számolatlanul gyűjtötték a tojásaikat, irtották az erdőket, a behurcolt háziállataikat, a kutyákat, a disznókat és a csirkéket pedig szabadon engedték a természetben. A kenuikon „stoppolva” ráadásul számtalan egyéb, nem kívánatos élőlény is érkezett a szigetekre: gekkók, gyíkok és patkányok, amelyek a háziállatokkal együtt óriási pusztítást végeztek az őshonos hawaii élővilágban. Ezen változások okozták a Hawaii-szigetvilág első nagy kihalási hullámát. Mire az első európaiak megérkeztek a szigetekre, a hawaii lakosok már kiirtották az őshonos madarak felét, szinte az összes nagy méretű, földön fészkelő madarat és a hawaii gyapjasmadarak nagy részét is, amelyeket díszes tollaik miatt vadásztak.
A második ökológiai kataklizma Cook kapitány utazásaival kezdődött az 1700-as évék végén. Miután az európaiak számára is felfedezte a Hawaii-szigeteket, az emberi hatás csak fokozódott. Az erdők irtása még intenzívebben folytatódott és az emberek növekvő létszáma örökre megváltoztatta a szigetek arculatát. Az egyre nagyobb turista áradattal egyre több idegen élőlény is érkezett Hawaiira, amelyek kiszorították az őshonos fajokat, míg a behurcolt ragadozók, a patkányok, a mongúzok, de különösen a kutyák és a macskák könnyű prédákra találtak a védekezésre képtelen hawaii madarak között. Az utóbbi időben pedig a behurcolt madarakkal érkező és a szintén behurcolt szúnyogok által terjesztett betegségek tizedelik a még megmaradt őshonos madárvilágot. A klímaváltozás és a túlnépesedés pedig csak fokozza a kihalások ütemét és egyre közelebb hozza az elkerülhetetlent, amikor majd az utolsó hawaii élőlény is eltűnik a Föld színéről.
Mióta az első emberi lábnyomok megjelentek Hawaii homokos tengerpartjain, a paradicsom örökre megváltozott. Mára Hawaii lett bolygónk egyik ökológiailag leginkább leromlott állapotú vidéke, ahol minden más helynél nagyobb ütemben zajlik a fajok kihalása. Napjainkra már lényegében semmi sem maradt az igazi Hawaiiból, amit látunk, az többnyire csupán behurcolt, idegen élőlények végeláthatatlan tömege.

Az eukaliptuszfák Ausztráliából kerültek Hawaiira
Az esernyőfa is Ausztráliában és Új-Guineán honos
A barna anolisz a Karib-térségből származik
Az aranyporos nappaligekkó Madagaszkárról érkezett
A háromszarvú kaméleon szintén Madagaszkárról jött
A kormos bülbül őshazája az Indiai szubkontinens
A zebragalambocskát Délkelet-Ázsiából hurcolták be
A japán pápaszemesmadár Ázsia keleti részén honos